
Egyiptomban még 2008-ban végeztek egy felmérést, amelyben a megkérdezett nők 83%-a nyilatkozott úgy, hogy molesztálták már az utcán – és az adat független az illető öltözködésétől vagy fejkendőviselésétől. Kairóban olyannyira normális a nők utcai zaklatása, hogy ugyanabban a felmérésben a férfiak 62%-a teljesen nyíltan be is vallotta, hogy ezt teszi. A nők Egyiptomban sem hagyják magukat, és az idősebbek még arra is emlékeznek, hogy az ő fiatalkorukban, az 1960-70-es években nyugodtan lehetett még akár lenge öltözetben is bántatlanul kimenni az utcára, és az idei forradalom idején is megtörtént néha az a csoda, hogy a nő nem préda, hanem forradalmártárs volt. A nők évente ötvenezer alkalommal tesznek rendőrségi feljelentést; és egy tavalyi játékfilm is feldolgozza a témát – a 678című film férfiközönségének csakugyan megakadt a röhögés a torkán (a dubai filmfesztiválon díjakat nyert film trélere iTT tekinthető meg: ).
Nemrégiben valamely felmérés – nem túl nagy meglepetést okozva - megállapította, hogy Afganisztán a legrosszabb hely egy nőnek. Július 14-én egy harmincfős csapat azonban ott is kivonult tüntetni, mert megelégelték, hogy őket magukat és hozzátartozóikat napi szinten megalázzák, az utcán sértegetik, tapogatják, lökdösik és követik. A menet „Ez az utca az én utcám is”, „Nem hagyjuk, hogy sértegessetek” és hasonló transzparensekkel vonult. Illúzióik azért nincsenek a tüntetőnek, tudják, hogy ez egy hosszú menet lesz, de mégis megtörtént az, ami nagyon ritkán fordul elő Kabul utcáin: hogy a nők kiálljanak magukért. Alaposan meg is bámulták őket.
Visit msnbc.com for breaking news, world news, and news about the economy
Forrás: worldblog.msnbc
.
.