A kutatás arra az eredményre jut, hogy a nemzetgazdaság teljesítménye nagymértékben függ a nők munkaerőpiaci részvételétől.
Tekintettel arra, hogy még messze vagyunk a kormány által beígért egymillió új munkahelytől, és a gazdasági növekedésre is szükségünk lenne, érdemes körülnézni, milyen módszerekkel lehet ezeket a célokat elérni. Ausztriában két szakszervezeti szövetség a kremsi Duna Egyetem közgazdászaival vizsgáltatta meg a gazdasági növekedés lehetőségeinek kérdését.
Ez pedig Ausztriában bőven növelhető, hiszen a nők mindössze 70%-os aktivitási rátája (amely a munkahellyel rendelkezőket és a munkát keresőket összesíti) alacsonyabb, mint például a skandináv országokban.
Hogy kiiktassuk a nyugdíjkorhatárbeli különbségeket: a 25-54 év közötti nők aktivitási rátája Ausztriában 82,8%, Magyarországon 73,6%, Svédországban 92,8%.
Torzíthat a részmunkaidő eltérő elterjedtsége is, így nézzünk még egy adatsort: teljes munkaidőre átszámítva a 15-64 év közötti (benne a tanulás és az alacsonyabb nyugdíjkorhatár miatt nem dolgozókkal, de erre van kéznél adat) svéd nők foglalkoztatási rátája 60,7%, az osztrákoké 52,8%, a magyaroké 48,6%.
(Aki tovább böngészné a statisztikákat, annak az Employment in Europe kiadványt ajánlom, amely Magyarországra vonatkozóan egyébként ki is emeli, hogy az általános tendenciával szemben a női foglalkoztatottság nem javult az elmúlt években, és a vonatkozó 49%-os adattal messze vagyunk a Lisszaboni stratégiában kitűzött 60%-os női foglalkoztatottsági rátától.)
A kutatás vezetője, Gudrun Biffl kiemelte, a növekedéshez és a nők munkaerőpiaci részvételének a növeléséhez szükség van a gyermek- és idősgondozási szolgáltatások kiépítésére, és – különösen kisebb falvakban – azok hálózatba szervezésére. Ez egyébként önmagában is növeli a gazdaságot és munkahelyeket teremt.
Az osztrák családpolitikát a közgazdász kevéssé hatékonynak látja: bár az állam sokat költ, de nagyrészt a családoknak nyújtott pénzbeli juttatásokra.
Ezek Ausztriában egy 2003-as OECD-kutatás szerint a nemzeti össztermék 2,5%-át teszik ki, míg ez az arány Franciaországban vagy Svédországban csak 1,5%. A szociális szolgáltatásokba való befektetés viszont az állam részéről nemcsak kiadást jelentenek, hanem a gazdaság növekedésével magasabb állami bevételekkel megtérül.
Forrás: Die Standard
