A Magdolna-nővérek című film néhány éve a magyarországi mozikban is futott, és DVD-n is kapható. Három lány történetén keresztül mutatta meg a rendező, Peter Mullan a katolikus apácarendek által Írországban működtetett „otthonok” életét. Az apácák ezekben a házakban mosodákat üzemeltettek, és az ide bezárt lányokat és nőket kényszermunkára fogták.
Az elmúlt években számos bizottság dolgozott a múlt feltérésén. Legutóbb a Ryan-bizottság alaposan (és az alapossággal egyenes arányban széles körű felháborodottságot kiváltva) dokumentálta nem csak a katolikus klérus egyes tagjai által gyerekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményeket, hanem azt is, hogy ezt a munkahelyi elöljárók (püspökök) nemcsak eltűrték, hanem még védték is az elkövetőket a panaszt tevő gyerekek és szülők ellen és legfeljebb máshová helyezték az elkövetőt, ha valahol mégis botrány fenyegetett.
Az 1996-ig működő Magdolna-mosodákban kényszermunkára fogott nőkkel szemben azonban adós marad az ír társadalom, az ír állam és a katolikus egyház. 1993-ben az egyik mosodákat üzemeltető apácarend kissé elszámolta magát a részvénypiacon és kénytelen volt eladni az egyik, korábban mosodának használt dublini ingatlanát egy ingatlanfejlesztő cégnek. Azt tudták, hogy a kertben temető van, ahova a halálukig ott dolgozó nőket temették, és az apácarend meg is állapodott a temető felszámolásáról. Az apácák 133 elhunytról tudtak. Halotti anyakönyvi kivonat viszont nem készült mindegyikükről. És az exhumáláskor még 22 holttestet találtak. Nem mindenkiről tudni, ki volt és hogy hívták – aki a mosodákban kötött ki, azt a nevétől is megfosztották. A terhesen a mosodákba került és ott szült lányanyák gyerekei eltűntek, és a hiányos dokumentáció miatt utólag sem igen deríthető ki, mi lett a gyerekből.
